Először 1950-ben jelent meg a kereskedelemben. A féltartós elemhez hasonló, de elektrolitként vezetőképesebb oldatot tartalmazó elem. Ennek kisebb a belső ellenállása, ezért nagyobb mértékű kisütést tesz lehetővé. Elméleti energiasűrűségük nagyjából megegyezik a féltartós elemekével. Drágábbak annál, de jobbak a tapasztalati értékeik, főleg nagyobb terhelés esetén. További előnyük, hogy hosszabb ideig megőrzik kapacitásukat és kevésbé hajlamosak kifolyásra, elektrolit szivárgásra. Az alkáli elemek a legnépszerűbbek, így ebből gyártanak a legtöbb minőségi kategóriát. 1,5 voltos.